Stróbl Mária

1935 – 2010

Életét és munkáját a kisgyermekek szeretete, az értük és családjukért érzett felelősség határozta meg.

Pályáját védőnőként Balatonedericsen kezdte. A fiatal anyákat újszülött kisbabájuk gondozásában, ellátásában segítette látogatásával, tanácsaival. Nagyon szívesen emlékezett erre az időszakra.

Szegeden a Védőnőképzőben a védőnőhallgatókat tanította, készítette arra a pályára, amit ő is nagyon szeretett.

1976-tól, több mint 30 éven keresztül, pedagógusként dolgozott a Bölcsődék Országos Módszertani Intézetében, majd annak utódintézményeiben, nyugdíjasként is. A Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet munkatársaként vonult véglegesen nyugdíjba, de kapcsolata az Intézettel és kollégáival ezután sem szakadt meg: rendszeresen meglátogatott bennünket, ha tehette, rendezvényeinken is részt vett.

Munkáját elkötelezetten, nagy elhivatottsággal végezte.

A bölcsődében nevelkedő kisgyermekek harmonikus fejlődésének biztosítását tekintette élethivatásának. Arra törekedett, hogy minden kisgyermek szeretetteljes, kiegyensúlyozott légkörben, tevékenyen, fölösleges várakozás nélkül tölthesse napjait a bölcsődében.

Ezt biztosítja a folyamatos napirend módszere, melynek ő a kimunkálója, és amelynek területen való kipróbálásában is közreműködött. Később munkatársaival a szülővel való fokozatos beszoktatás módszerét dolgozta ki, mely segítette a gyermekek bölcsődéhez való alkalmazkodását.

Szeretett a bölcsődei csoportban a gyermekek között lenni, látni mosolyukat, figyelemmel kísérte, ahogyan játszanak, jó étvággyal esznek, ahogyan alszanak.

Legfontosabb számára a gondozónők képzése, továbbképzése volt. Tanított a másodfokú szakosító, szakgondozónő-képzésen. Segítette a gondozónők ismereteinek elmélyülését, az elméleti tudás gyakorlatban való alkalmazását. A megfigyelés művészetére tanította hallgatóit.

Részt vett a szakképzés megújításában, az érettségire épülő 3 éves csecsemő- és kisgyermekgondozó-képzés kidolgozásában.

Törekedett arra, hogy a gyakorlati oktatás a bölcsődés kisgyermekek érzelmi biztonságát, gondozónőjükhöz fűződő szoros kapcsolatát ne zavarja meg. A tanuló gondozónő a saját gondozónő mellett úgy tudja tapintatosan átvenni a kisgyermek gondozását, hogy azzal ne zavarja meg fejlődését.

A gondozónők szülőkkel való együttműködését a szülőcsoportos beszélgetések gyakorlatának bevezetésével és elterjesztésével segítette.

Több oktatófilm készítésében is közreműködött. Kutatómunkát is szívesen végzett. Az NDK-beli Weimarban működő minisztériumi intézettel közös kutatásban vett részt.

A felsőoktatásban történő gondozónőképzést tekintette a szakma számára elérendő célnak. A főiskolai képzés lehetővé teszi, hogy a gondozónők művelt, széles látókörű, korszerű elméleti tudással, család- és gyermekközpontú szemlélettel rendelkező, jó kommunikációs készségű, nyitott szakemberek legyenek. Partnerei a kisgyermekek nevelésében a szülőknek és a társszakmák szakembereinek.

Munkatársaival 1994–1998 között kidolgozta a főiskolai képzés koncepcióját. Először a felsőfokú szakképzés, majd 2009 szeptemberében a főiskolai csecsemő és kisgyermeknevelő képzés indult el. Stróbl Mária, munkatársai és a bölcsődei szakma álma megvalósult.

Akócsi Ágnes Díjat, Pro Caritatae kitüntetést és Miniszteri dicséretet kapott a bölcsődékért végzett kiemelkedő munkája elismeréseként.

Tanítványai, munkatársai szerették, tudták, érezték, hogy munkája mennyire fontos számára. Soha nem volt fáradt, kitartóan, mély meggyőződéssel dolgozott.